EMLÉKKÖNYVEM

… és közben szép lassan összebarátkoztunk. János számomra példaképe a vállalkozó kedvnek, kitartásnak, elszántságnak. Nem azért, mert szinte a két kezével épített fel egy nagyon klassz házat, hanem azért, mert majd’ ötven éves fejjel beült egy, a számára teljesen idegen tematikájú üzleti iskolába, és is elvégezte. Én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen nehéz öreg fejjel újra beülni az iskolapadba, egy teljesen új (üzleti magyar)nyelvet elsajátítani,tanulni, vizsgázni. Mi ebben az iskolapadban találkoztunk.

… és közben szép lassan összebarátkoztunk. Többször gondolkodtam azon, hogy az ember azért barátkozik össze valakivel, mert egymás mellé ültek le, vagy azért ültek egymás mellé, mert a nyolcadik érzéke arra utasította, hogy e mellé az ember mellé kell leülni, mert lesz valami köztetek. Az egyetemen a szünetben egy csapatban ácsorogtunk, beszélgettünk.

… és közben szép lassan összebarátkoztunk. Elböngészgetve ezen a honlapon gondolnád, hogy János majdnem ötven volt, amikor először nyomta meg egy számítógép start gombját? Ott voltam, én nyomattam meg vele. Együtt fedeztük fel, hogy hogyan kell állóképekből mozgóképes zenés emlékfüzetet készíteni, ő azóta ennek mesterévé képezte magát.

… és közben szép lassan összebarátkoztunk. Az életem János nélkül már elképzelhetetlen, ezt jól tudta egy dal szerzője is. Biztos ismered: Pál János a barátom, és gyakran elbeszélgetünk, azokról a dolgokról, mint mind a ketten ismerünk.
              ... és mi már mindig barátok maradunk.