EMLÉKKÖNYVEM

Minden egy hideg, téli vadászaton kezdődött. János is és én is puska helyett fényképezőgéppel róttuk az Alföld havas végtelenjét. Rengeteg szebbnél szebb fotó készült, és persze – mivel teljesen amatőr, de lelkes fotós vagyok – sok olyan, ami csak számomra értékes, de egyébként „használhatatlan”. A vadászat végén – a melengető pálinka mellett – a frissen készült képeinket nézegettük a masináink kis kijelzőjén. Ekkor született meg a gondolat, hogy kellene valamit kezdeni ezekkel a fotókkal, hogy ne a számítógép egyik eldugott mappájában végezzék. Aztán jöttek a szürke hétköznapok, és el is feledkeztem már a gyönyörű havas vadászatunkról, amikor János felhívott, hogy van egy meglepetése számomra.

A meglepetés telibe talált, csak bámultam a monitort, amikor János levetítette a Havas vadászatot. A számomra használhatatlannak vélt képek is életre keltek, és a nagy gonddal kiválasztott zene ritmusára felelevenítették az élményeinket. Aznap este még jó néhányszor végignéztük a „filmet”, és egymás szavába vágva meséltük egymásnak a jobbnál jobb sztorikat. Így kezdődött... Aztán jöttek életem nagy eseményei: az esküvő, majd a kisfiam születése, évfordulók, születésnapok. Fotóink mindig Jánosnál kötöttek ki, aki óriási lelkesedéssel és profizmussal fűzte fel őket a megálmodott zenére. Kezei között született a tágabb rokonságnak szánt emléksor életünk fontos eseményeiről, a meghittebb, bensőségesebb fotófilm a szűk család részére és még egy meglepetés is feleségem számára a „szigorúan bizalmas” képekből. János az elmúlt évek alatt nemcsak barátommá, hanem pótapámmá is vált, akire már nemcsak a zenélő fotóalbumok elkészítésében számíthatok...